El Perú
» Golenya Ágnes » versek
Néznek Téged.
Mégsem látnak.
Mint büszke nő,
elrejted a bájad.
Idevonzod csodálóid,
de nem tárod fel magad.
Hihet bárki bármit,
lepereg Rólad.
Ki téged akar,
hagyjon hátra mindent!
Ha szeretni akar,
kérje meg az Istent!
Kérje meg a Teremtőt,
kinek elsőszülöttje vagy,
hogy hozzád simulva
megértse titkodat!
Égig érő hegyormaid
süvöltő szele,
Meleg, párás völgyeid
folyó-patak keze
fújják ki szeméből
a káprázat porát,
mossák ki lelkéből
a hazugság mocskát
mellyel leöntöttek és meggyaláztak Téged,
Ősi Asszonyt!
Isten elleni vétket
- ember nem moshat el,
ezért kérje a Teremtőt, gyógyítsa Mennyei Erővel,
mely a Te vizeidből árad
s bőtermő völgyeidben,
égig érő hegyormok csúcsán,
ősi szent porszemeken
cikázik végig
az Asszonyi Testen,
e mézédes, paradicsomi
ősi kontinensen.
Emberősök hozták ez Erőt
a Kozmosz végéből,
hogy megosszák a Titkot
az emberlétről.
Óriás városok, szent épületek
rejtélyes falak,
ősi szerkezetek
maradtak a szemnek, a kéznek,
s mennyei tanítás a szívben ébredőknek,
mit őseink innen szórtak szét
a Föld négy sarkába,
hogy oltalmad ez legyen a világ nagy bajában.
Nem vagy hát egyedül
ősi út Vándora!
Kataklizmát túlélt
Szent ősök Utóda!
Kérd az Istent,
hogy e föld fedje fel önmagát,
s Te meglásd a sötét kor szennyét, gyalázatát,
s hogy megértsd, ki vagy,
és ki volt anyád-apád,
kik éltek itt, hogy és miért
kerestek új hazát?
Bárhol élünk a Földgolyón,
összeköt a Vér és Élet
s újra erővé lesz
a kozmikus Képlet:
Láss a múlandón túl,
és higgy az ősi Egyben,
e végtelenül egyszerű ősi
Egyszeregyben: a Kozmikus Szeretetben,
mi több, mint érző Lélek,
több, mint kedves szó.
Ez egy valós Erő.
Forrása az Örökkévaló!
Az ember megkapta már
a teremtés hajnalán
de feledve múltját
egy testté vált csupán.
Ezért kérd az Istent,
ha ez ősi szent földön jársz,
rántsa le szemedről
a felejtés hályogát.
És meglátod újra
szétszórt testvéreid,
és az összetákolt történelem
téged már nem kerít
démoni hatalmába,
hogy egy zseninek lásd magad a majom-óvodában,
az evolúciós eszme lázas tébolyában!
Nézz szét, ha itt, Ősöd szent
földjén jársz
S lásd meg a föltáruló
titkot, ősi csodát!
Fogd meg a kezeddel,
érintsd a lelkeddel,
s vidd el a hírét
hittel, szeretettel!
2011. FEBRUÁR 22. ANCON, PERU