» Golenya Ágnes » versek
Te vagy én? Most melyikünk él? És melyikünk hátán nyugszik az Űr, telve nem-léttel, hogy hétrét görnyedve lépj felém és átadd mindened, mit nehéz viselned? Te vagy én? Most melyikünk fél? És melyikünk kacag Csillámló kékség egén, telve szerelemmel, túlcsorduló musttól édes reménnyel, hogy megtartsd álmod, mit ébren nézek én? Te vagy én? Most melyikünk kér? És melyikünk ígér mindent,...
» Golenya Ágnes » versek
Végtelen nyugalom a végtelen utakon - ha mersz lépni- Végtelen ragyogásból felfénylő látomás - ha mersz nézni – Végtelen Ott és az Itt ugyanaz - ha elindultál – Kinti dalod idebent dalolod - ha átfordultál – Én, Te és Ő, MI vagyunk azok is akik ott szállunk. Én, Te és Ő, MI vagyunk azok is akik itt várunk. Hullámzó röppenés, pulzáló lüktetés - ha körbeszalad...
» Golenya Ágnes » versek
Egytől háromig a Tél is álmodik. Átfesti a színeket, befedi a szíveket fehér pihelágyan,mézes fahéj illatával. Alma, dió, mogyoró asztalomon minden jó Néked terül. Én pedig fordulok és perdülök, téli álmot így szövök fehér puhasággal. Jégvirágos kristályvilággal várlak az Ünnepen, Fényszülő Éjjelen. Háromtól hatig pirkad. Zöld mezőn bíborvirággal Istenanyánk virrad. Bizsergető élet-illat...
Golenya Ágnes, Jakab István beszélgetése a VNTV műsorában (www.vntv.hu). 2013. július 24. (37:38)
» Golenya Ágnes » ajánló
Az első igazi indián, akit megláttam, még fázósan húzta össze magán poncsóját. Nagy tejeskannát cipelt a földút szélére, amit aztán, mint a többi gazdálkodó az utunk során, nyugodtan otthagy, hogy összeszedje egy kisteherautó. A második egy öszvéren jött, rajta is a képeslapokról jól ismert rikító színű poncsó és hatalmas karimájú háncs kalap. Ez hihetetlen!
» Golenya Ágnes » ajánló
Bármilyen hihetetlen, a magyarországi oltóközpontban, a Dél-Amerikába utazóknak szóban és írásos tájékoztatókban is azt tanácsolják, szerezzenek be maguknak kokalevelet mielőtt az Andokba indulnak. Mire is? Nos, hasmenésre, gyomorhurutra, torokgyulladásra, sebfertőtlenítésre, érzéstelenítésre mindenképpen. Ezen kívűl megszünteti a magaslati levegő okozta szaggató fejfájást. Ha kokalevet rágunk, nem leszünk éhesek és szomjasak és akár egész nap képesek vagyunk
» Golenya Ágnes » ajánló
Sokunknak ez evidens, de még sokan vannak, akik nem tudják, nem értik és így talán el sem fogadják, hogy át kell írni az emberiség történelemkönyvét. Elsősorban persze a miénket, magyarokét, mert sajnos a mi hivatalos történelmünk, mint állatorvosi ló – ha megengedi ezt a szomorkás humort – magán viseli az irányított, manipulált, hiányos illetve valótlan történelem-kórtörténet valamennyi tünetét.
» Golenya Ágnes » versek
Kortalan voltam: kislány és szerető. Vágyó, vad, buja, félénken remegő. Védtelen voltam. (Néked nyílt virág: tüskés rózsakertben lila orgonaág) - feléd hajoltam – - belém karoltál – - köréd fonódtam – - elmosolyodtál – Csókomra Langyos tested volt a válasz. Vak voltam, hisz józanság oltára az ágyad. Égő a vérem - lehűt a mosolyod – Mindent...
» Golenya Ágnes » versek
Mint oboajáték dobszóló után. Úgy szívott magába Párizs. Bűvölő, kígyó-muzsikáját elég volt meghallanom. Belémsiklott a Szajna-gyönyör fricskázó párizsi hajnalon. Rámtekeredett, átfont újra meg újra – de meg nem kötözött! – Április bolondjai voltunk: az idő és én. Beborultunk – kisütöttünk. Párizsból minden kevés volt. (bár évezrednyit öregedtünk)
» Golenya Ágnes » versek
Hol Ég a Földdel összeforr s titkok mélysége tárul, A csillagok hozzánk hajolnak s a Hold lagúnákon táncol és mese-patak folyik minden felsejlő völgyben öröklétű havas ormok őrizetében Hol megszédül a gondolat és éjjel vacog a test, A lélek ujjongva kiszakad, hogy az ősi romok felett felismerje a Régi Napot s mindent, mit elfeledett. És visszahúzza az Időt, hogy sziklákhoz pányvázza és így vonjon...